A Borostyán
A borostyán ˙az ősvilági fenyőfáknak a gyantája; rokon azzal a gyantával, melyet a tűlevelű fák manapság is kiizzadnak.
Az ősvilági fenyőfák gyantája a földbe kerülvén, sok idő múltán kővé keményedett meg s ebben az alakban szerepel ma mint ásvány.
Gömbölyű, szögletes, gumós és lapos alakú, sőt a gyantacseppekéhez hasonló, többnyire kisebb dió nagyságú, ritkán nagyobb darabokban terem. Színe leginkább viaszsárga, de van fehéres, barna, vöröses, kékes, smaragdzöld és ibolyaszínű is.
Van átlátszó, majd teljesen át nem látszó, többnyire felhős vagy zavaros. Némely darab szép kékesen fluoreszkál.
Dörzsölve villamos lesz, szagot áraszt, meggyújtva világító lánggal ég és kellemes szagú. Olajban főzve megpuhul és hajlítható, vízben oldhatatlan. Nagyon nehezen oldódik forró alkoholban, éterben de jól oldódik benzolban, kloroformban és egy kevés kámfort tartalmazó alkoholban. 280 °C -nál megolvad.
Római elnevezése a sucus (=nedv) szóból ered. A görögök elektronnak nevezték, mert dörzsölésre statikus elektromossággal feltöltődik. Francia neve a ambre, angolul amber-nek nevezik, mely egyaránt az ámbra szóból ered és az égésekor érezhető illatára utal. Magyar neve a Bernstein magyarított alakja, ami az ónémet börnen vagy bernen (=égni) szóból égő kő alapján eredeztetnek.
Kémiai és fizikai tulajdonságai:- Kémiai összetétel: C10H16O szerves növényi gyanta
- Ásvány csoport: szerves vegyület
- Szín: sárgától a barnáig és egyéb színek is lehetnek
- Karcszíne: fehér
- Transzparencia: átlátszó - átlátszatlan
- Hasíthatóság: nincs
- Törés: rideg és kagylós
- Keménység: 2 – 2.5
- Fajlagos tömeg: 1.05 – 1.09
Érdekességek: